Sesshoumaru a szobája közepén állt.Egy végtelennek tűnő,gyötrelmes éjszakán volt túl.
Még csak hajnalodott.A kelő nap fénye beszűrődött az ablakokon,arany derengésbe vonva a szobát.
Sesshoumaru az ajtóhoz lépett,s bezárta.Ezután elővette kardját,a Toukijin-t,és kiment az erkélyre.
Levette prémjét,páncélját,s kimonoja felsőjét,majd felemelte a kardot.Azután leeresztette.
-,,Nem.¨-gondolta.-,,Nem,ez így nem jó.És egy kis üzenet..egy utolsó levél?˝
Bement hát,és leült az asztalhoz.Pennát,tintát,s pergament vett elő.Írni kezdett.
Vagy fél órát ült ott.Miután befejezte a levelet,összehajtotta,és jól látható helyre rakta.
Ismét kiment,és egy utolsó pillantást vetett a tájra.
-Milyen szép és békés.-suttogta.-Bárcsak megérném a reggelt.De nem lehet..-Sesshoumaru lehajtotta
a fejét.Néhány percig hallgatott.
-Teljesüljön hát be a sors.-mondta végül.Felemelte a kardot,és a szívébe szúrta,majd kihúzta.
A kard a földre hullott.Sesshoumaru összegörnyedt,majd eldőlt a földön.Szemei kifejezéstelenül meredtek a semmibe.
Halott volt.

***

Lassan eljött a reggel.Inutaisho odament Sesshoumaru szobájához,és bekopogott az ajtón.
-Sesshoumaru!-mondta.-Nyisd ki!
Nem érkezett válasz.Inutaisho belökte az ajtót és bement a szobába.

-Sesshoumaru!-kiáltotta,és odarohant az erkélyen fekvő démonhoz.
A hátára fordította.-Ne..-nyögött fel.-Neee...-Inutaisho zokogva fia holttestére borult.

Negyed óra múlva felegyenesedett.Felvette Sesshoumaru-t a földről,és lerakta az ágyra.
Észrevette a levelet az asztalon.Könnyes szemmel olvasta.
-Hát ezért..-mondta.-Istenem,miért nem mondta el..?
-,,De már vége.˝-gondolta.-,,Már semmit sem tehetek.˝
Ismét sírva fakadt.

Újabb negyed óra múlva kilépett az ajtón,Sesshoumaru-val a karjában.
Levitte őt a kastély kertjébe,és eltemette a démont az alá a fa alá,ahol oly sokat üldögélt...